,,Egy felhangzott szó, s a véletlen,
Közben emlékek tengere felrebben.
Az idő csak múlik.
Érzed? Egyre minden halványodik.
De van mit sose felejthetsz:
Néhány napot, órákat, perceket,
Minek emlékét tán a sírig viszed.
Fáj, hogy mi emlék elmúlt már?
Fáj, hogy újra nem élheted át?
Ne sírj, hogy a pillanat tova szállt.
Ha könnyed kicsordult egy szó hallatán,
Az emlékkönny legyen hát a boldogság,
mi abban a percben a szíved járta át."

(Papp Edit)