Kedves gyerekek!

Csütörtök délután van. Hatályban van a kijárási tilalom. Szerencsésesnek érezhetik magukat azok, akiknek udvaruk van. Lehet, hogy valaki mérges, le-föl sétál a lakásban, kiabál és veszekszik a családtagokkal... Az ilyen viselkedés változtathat-e az előállt helyzeten? Természetesen nem. Tegyünk valami hasznosat magunkért. Ez a megfelelő pillanat.

Vannak helyzetek, amelyekre nem tudunk hatni

Azok olyanok amilyenek. Megváltozhatatlanok.

A lefolyásuk nem tőlünk vagy szüleinktől függ.

Jobban fogjátok érezni magatokat, ha elfogadjátok úgy, ahogy van.

Természetesen ez nem könnyű. De, ha megpróbálkoztok ezzel, látni fogjátok, hogy megkönnyebbülést fog eredményezni.

Mondjátok magatoknak: „Most ez van, és én ebben a pillanatban, ma, egy bizonyos ideig nem tudok ez ellen semmit sem tenni. Legjobb, ha hasznosan kitöltöm az időmet azzal, hogy azt csinálom, amihez kedvem van, ami érdekes és hasznos.“

Ne várjátok el másoktól, hogy ők találjanak számodra megoldást.

Tanuljunk meg türelmesnek lenni

A helyzet most arra ösztönöz bennünket, hogy türelmesek legyünk.

„A türelem rózsát terem“, tartja a közmondás. A türelemmel időt nyerünk, hogy elgondolkozzunk dolgokról, várjuk ki a megfelelő pillanatot, hogy közöljünk valamit, lassan de biztosan haladunk a kitűzött célok megvalósítása felé. Minden nap, a kellemes és a nehéz pillanatokon keresztül, olyan tapasztalatokat szerzünk, amelyek a személyiségünk építését segítik.

Tanuljuk meg érzelmeinket elfogadni

Nem tagadhatjuk meg, és nem is szabad megtagadnunk az érzelmeinket. Azok hozzánk tartoznak. Ha magunkba fojtjuk, nem szabadulunk meg tőlük, nem tűnnek el. Mondjátok magatoknak:“Igen, félek. Rettegek. Szomorú. Vagyok, Mérges“... Pontosan fogalmazzátok meg, hogy érzitek magatokat. Mi vezetett ehhez? Valami kellemetlendolgot láttál a TV-ben? Hallottál valami nyugtalanítót? Elszomorított valamilyen esemény, történet, valami megijesztett? Erről beszélgess el egy olyan személlyel, aki a közelben van és élvezi a bizalmadat. Akár telefonon is felhívhatsz valakit. Oszd meg érzelmeidet és érzéseidet valakivel. Ez meg fog nyugtatni. És ekkor mond magadnak, hogy hálás vagy azért, mert van valaki, akinek kiöntheted a lelked.

 

Tanuljuk meg tisztelni másokat, együtt érezni velük!

Most látjuk igazán azt, hogy egymásra vagyunk utalva. Felismerni azt a tényt, hogy csak akkor maradhatunk fenn, ha segítünk egymásnak. Ismerjük el, hogy nem vagyunk egyformák, de mindenkiben van valami, amiért elismerést, megbecsülést érdemel. Tanuljuk meg pozitívan hozzáállni a világhoz és a bennünket körülvevő emberekhez.

A VILÁG olyan amilyenné tesszük-tegyük jobbá. Mi vagyunk a VILÁG.